Légy Szabad!

Sokak szerint a boldogság sokminden múlik. Szerelem, család, barátok, hivatás, pénz. Szerintem a boldogság nem ezeken múlik. A boldogság rajtunk múlik. Mert az bennünk van.

Évek kellettek hozzá, hogy megtanuljam, a boldogságot ne másban keressük. Ha másban keressük, függővé válunk. Mindig függeni fogunk valaki mástól és sosem tapasztalhatjuk meg igazán, milyen az, amikor a lelked nem csak hogy szabad, de megtanulsz egyedül olyan dolgokat elérni és képviselni, amit mással nem tudnál. Ez pedig az egyedüllét kezelése. Elfogadása. Megszeretése. Hogy akarsz boldog lenni és boldoggá tenni mást, ha magadat sem tudod? Ha nem tudod magad szeretni, úgy, ahogy vagy, hogyan tudsz szeretni mást? Persze, mindenki vágyik egy párra, boldog, felhőtlen kapcsolatra, amiben a szerelem mindent elsodor. Anyást-apást játszani esténként, összebújni, romantikázni, később házasodni, majd gyermeket szülni. Hidd el, ez a pillanat is eljön az életedben egyszer. A nagykönyv szerint... De mikor egyedül vagy, ne keseregj. Ismerd meg önmagad! Fedezz fel új helyeket! Élvezd, hogy van időd magadra! Csináld azt, amit szeretsz! Próbálj ki új dolgokat! Ne félj tőlük! Fogadd el, hogy az élet néha olyan utakra sodor, melyben egyedül kell helyt állnod. És hidd el, ennél csodálatosabb dolog nincs! Hiszen amikor az ember magára marad, csak saját magára számíthat. De ilyenkor tanuljuk meg igazán, hogy mikre vagyunk képesek. Mi az, ami földbe tud döngölni és mi az, ami az egekbe repít! Lehet ez kudarc és sikerélmény. Mindkettőt éld át a legmélyebb örömmel illetve fájdalommal. Megismered így a lelked, hogy mennyire tud elsodorni az öröm és mennyire tudod ezt becsülni! Dédelgesd. Igen. Ott van a fájdalom is. Ne menekülj tőle. Nézz vele farkasszemet. Merülj a bugyraiba. Hagyd, hogy fájjon. Mert bizony szükséges. Hogy miért? Mert amikor kudarc ér és szenvedés, csak rajtad múlik hogy mennyi időt engedsz meg magadnak a sötétségben. Ahol nincs fény. Elbújva, pusztítva önmagad. Hiszen mindenért te vagy a felelős. Tudod milyen nagyszerű dolog kibújni a fényre? Még akkor is, ha még mindig félsz... A félelmeink is vezetnek. Ez olyan, mint amikor egy viharos estén hulla fáradtan fekszel le az ágyadba és reggel napsütésre ébredsz. Elmúlt egy újabb éjszaka. Most pedig reggel van és ragyog a nap. Jobb idő van, vidámabb és melegebb, mint tegnap. Ezek után sokkal okosabb, erősebb és magabiztosabb emberré válsz! A fájdalom ezért szükséges. Mert így tudsz különbséget tenni a rossz és a jó dolgok között. Mert így ismered meg az erődet. Hogy még a legnagyobb hegekkel és törésekkel is képes vagy előrébb vonszolni magad. Csakis előre. Mert képes vagy rá. Mindenki képes erre. Sosem késő újra kezdeni. Akkor sem, ha már rég átlépted a célt. Nem létezik olyan, hogy egyetlen cél. Mert mindig van új. Lennie kell újnak!