Le az álarcokkal!

Rengeteg emberrel találkoztam már. Mindenki más és más, mégis mindenkiben ugyan azt láttam. Amit magamban is látok. Mindenki ugyanazt akarja és keresi az életben.  Azt, hogy elfogadják olyannak, amilyen és szeressék. Sajnos a mai világ és a média annyira belénk verte hogy mennyire fontos a látszat, a csomagolás, hogy az emberek szinte elfelejtenek Önmaguk lenni! Elveszítik önérzetüket és nem tudnak megnyílni. Nem merik vállalni valódi énjükek. Valaki nem is akar nyitott lenni,valaki csupán nem tud. Sok ember küzd komlexusokkal, mert nem tudja saját magát elfogadni. Túl kövér vagyok. Túl vékony vagyok. Nem szép az arcom, a hajam. Mindig csak a kifogások magunkkal szemben. Szerintem mindenki csodálatos, hiszen mindenkiből csak egy van. Tudom, elcsépelt hülye duma. De senki sem pótolható. El kell fogadnunk hogy mi ilyenek vagyunk, amilyenek. Eredetiek. Ha vékony, ha duci, ha alacsony, ha magas. Csodálatos vagy! Ne vedd fel az álarcot csak azért, hogy másoknak és a külvilágnak megfelelj. Arra törekedj, hogy saját magadnak felelj meg! Ha épp elégedetlen vagy, tegyél érte! Küzdj! De nézz minden nap a tükörbe és mondd el magadnak, hogy CSODÁS és NAGYSZERŰ ember vagyok! Mert a lélek milliószor szebb tudd lenni bármilyen formás és karcsú alakkal szemben. 

Szerintem maga az őszinteség hatalmas erő. Hiszen ezáltal megtudtunk nyílni. Minden, amit kimondunk saját magunkról, pecsét arra, hogy tudjuk ezek vagyunk mi és ezt el is fogadtuk. Mindegyikőnket ért már mély csalódás és totálisan elveszítettük a hitünket mások felé. Próbálj megbocsájtani. Csalódás mindig fog érni, de szükséges. Így fogod tudni értékelni azokat az illetőket akik tényleg nem élnek vissza a gyengeségeiddel, titkaiddal, akik szépnek, csinosnak találnak és szeretetre méltó embernek, bármilyen is vagy! A hibáiddal együtt. Senki sem tökéletes, mindig van szebb és jobb, de te mindig arra törekedj, hogy maximálisan a legjobbat hozd ki magadból. Szívből. Lélekből. Ne büntess új embereket az életedben akiket a sors eléd dob, csak azért mert már sok kudarc és csalódás ért. Vállald önmagad. Hogy te akkor is énekelsz, ha más nem találja szépnek a hangod. Hogy te akkor is önfeledten táncolsz, ha másnak az nem tetszik. Hogy te akkor is hangosan nevetsz, ha más emiatt hülyének néz. Hogy te akkor is melegítőben mész ki a boltba, mert az a kényelmes! Így fogod tudni megtanulni saját magad szeretni és ha ezt elérted, hidd el legyőzhetetlen vagy. Megbántottak? Mondd el neki, hogy ez fájt. Szerelmes lettél? Mondd el neki hogy mit érzel! Vállald a következményeket. Mivan akkor ha ismét visszautasítást kapunk vagy negatív véleményt? Semmi. Az egészben a lényeg, hogy vállaltuk az érzelmeinket. Vállaltad önmagad. Légy erre büszke. Miért olyan nagy baj, hogy fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor beleugrok az ismeretlenbe, nem tudom mi vár rám. Jó? Rossz? Ám valamivel legyünk tisztában. Mind a jóval és a rosszal hajlandó leszek szembenézni. Mindkettővel elboldogulok, mert elfogadom a jót és a rosszat is. Feldolgozom a sikereket valamint a kudarcokat is,meg tudom oldani,mert nem félek sem az örömtől, sem a fájdalomtól!!!Érezd, hogy mersz élni!Mert az élet szép!Nő vagyok.Tudom milyen érzés amikor egy hatalmas társaság közepébe csöppenek egy buli vagy vacsora keretében.Ki kell öltözni,a smink és a haj legyen tökéletes.Felvenni a legkényelmetlenebb cipőt,amit maximum csak állásra találtak ki,mert menni benne kész művészet!Miért vesszük fel?Hogy minél vonzóbbnak találjanak az emberek.Ismét a külsőség.Minden nő és férfi hiú,szeretne szép és vonzó látvány lenni...De igenis tedd a táskádba azt a kényelmes váltó cipőt,a hajgumit,a fura színű kedvenc meleg pulcsidat!Az az ember válik magányossá szerintem,aki hagyja hogy ezek a félelmei legyőzzék Őt!De mi vár arra,aki ezeket leigázza?? : Nyugalom,béke,őszinte mosoly,büszkeség és tartás!Mérettesd meg önmagad úgy,hogy közben mindvégig TE maradj!Most pedig állj fel,fogd meg azt a bizonyos álarcot.Dobd ki!A fenébe vele!