Határaink - Mert néha át kell lépni!
Első sorban : Egy cseppnyi vallomás..
A következő gondolatmenetem az elmúlt éveim emlékeit felidézve írom le.Nos,igen... Azok a bizonyos határok.A mi határaink.Vajon meddig mehetünk el?Mikor van az,hogy "ÁLLJ!" ?
Személyes tapasztalom szerint,és ismerve önmagam,rengeteg határvonalat átléptem már kis életem során,melyek olykor egyértelműen ordibálták volna azt az óriási "ÁLLJ!-t" , ám abszolút nem hallgattam a jobb vállamon ücsörgő kis angyalkára,inkább gázt adtam,és tovább táncolgattam pengeéleimen.Bizony..Sokszor voltam példa,elrettentő esetben!Őszintén szólva minden egyes cselekedetemet,amit eddig tettem,jót és rosszat egyaránt,vállalom!Vállaltam annak következményét is,és szembe néztem velük.Más választom nem igen volt.Bár itt nem feltétlenül csak a cselekedetekről szeretnék írni.Ott vannak a gondolataink és érzelmeink is.Borzalmasan fontosak.Vissza gondolva abszolút nem bánok semmit sem amit eddig letettem az asztalra,legyen az pozitív vagy negatív.Volt olyan,amikor megbántottam embereket.Volt olyan,amikor saját magamban kellett csalódnom..és igen, volt olyan, amikor hazudtam saját magamnak csak azért,hogy beleringassam egy olyan kis álomvilágba magam,ami egyébként közel sem fedte a valóságot csak azért, hogy jobban érezzem magam ideig-óráig.Vagy épp megfeleljek bizonyos kritériumoknak.Mégsem bánom.Hogy miért?Egyszerű és logikus.Minden megbántás,és fájdalom amit okoztam,vissza szállt rám,és bizony hasonló kínokat éltem át..amit én adtam.Teljes mértkében korrekt.Tanultam belőle.Igaz,hogy ezer hibám van,amin még javítanom kellene,csiszolni,ám mégis úgy érzem hogy sokkal tisztább lelkű ember lettem,és ezt csakis annak köszönhetem,hogy vissza kaptam az élettől azt,amit egyszer én is átadtam.Minden,amit magunkból adunk,saját magunk vagyunk!Meg kellett tanulnom hogy a lélek a legfontosabb dolgunk az életünkben,amit óvni kell és fejleszteni.Meg kellett tanulnom az érzelmi intelligencia fogalmát.Annak kezelését.Tökéletes soha sem lesz senki,és ezt ne is várjuk el a másiktól.Magunktól se!Mindig ott lesz a kisördög is,aki bizony elcsábít és a karjaiba fon.Ez sem probléma.Erre is szükség van.Minden,amit teszünk,minden apró lépés,egy nagyon hosszú hidat épít fel életünk során.Valahova.. Hiszek benne,hogy ha felismerjük a határainkat,tudjuk azt kezelni,(nem megbánni,hanem felvállalni!),át fogunk ezen a hídon kelni,és új utakra tudunk ezzel lépni.Ezt az utat mindenki saját maga választja.Vannak olyan utak,amik rossz irányba fordítanak.Ne rezelj be,nem kell a pánik,egyszerűen csak nézz szembe vele,és küzdj azért,hogy jobb legyen.Hogy végre szabadnak érezd magad és boldognak.Javíts a hibáidon amit felismersz!Senki más nem tud helyetted előre lépkedni,erre egyedül csakis TE vagy képes!Lehet melletted szülő,testvér és sok barát.Maximum lökdösnek rajtad párat,vigaszt adnak néhány jó szóval,pár kellemes órával,ám ez mind hiába,ha TE magad nem akarod igazán a változást.Már ha egyáltalán akarod!..Igyekszem segíteni!Most gondokkozz el a következő kérdéseken. "Jól érzem magam ezen a helyen,ahol most vagyok?". "Szeretem a munkám?". "Boldog vagyok?". "Meg vagyok azzal elégedve,amit képviselek?". Jómagam válaszai sem mindenre "IGEN"! Érzem,hogy sok mindent kell megtennem azért,hogy elégedett legyek.De az ember mikor tud igazán elégedett lenni?Folyton keressük a jobbnál jobb dolgokat,és magamon is észre veszem,hogy mind az,amim van,nem elég.Hajszolom magam,folyton küzdök,és elfeljtek hálát adni azért,ami az orrom előtt van.Úgy érzem egy ideje,hogy eljött a pillanat,amikor ÉN mondok egy "ÁLLJ!-t" és nyugodt szívvel megköszönöm azt,amim van.Rengeteg jó dolog van az életünkben,és bizony hajlamosak vagyunk azzal foglalkozni amink épp nincs.Ostoba dolog.Mintha csukott szemmel sétálgatnánk egy éléskamrában.Sok jó dolog vesz körül,ám mégsem arra koncentrálunk,hanem az üres kis zugokra,amik lehet hogy nem is olyan fontosak...Viszont itt ellent kell mondjak pár dolognak.Ha mindennel elégedettek lennénk,akkor belenyugodnánk abba amink van,így sosem tapasztalhatnánk meg a saját határainkat!Honnan tudnánk akkor, hogy mennyi erőnk van és hogy mikre vagyunk képesek a saját céljaink elérésében?Természetesen nem arra gondolok,hogy tapossunk át mindenen és mindenkin azért,hogy nekünk jobb legyen!Saját kereteinken belül,kárt nem okozva!Bizony ezekről a határokról ecsetelek.. Igaz embernek maradni egy önző világban..Ez az ami számít!
Jó pár határ van még,ami igencsak fontos életünkben.Az egyik legfontosabb : Az érzelmi határaink! Mert bizony vannak olyan dolgok,amiktől egyszerűen nem tudunk szabadulni.Függünk tőle,márpedig ha valamitől függsz,leláncolod a lelked,és bármennyire is szeretnéd eltépni ezeket a láncokat,nem fog elszakadni.Mert bizony azt AKARNI kell.Amikor nem csak a szíved a használod,hanem az eszed is.Nagyon nehéz dolog,főleg,ha egy másik ember az okozója.Az agy és szív harca.Őrületes háború tud lenni.Ott van a rengeteg közös emléketek,a múlt,a ragaszkodás.Valami össze köt titeket hosszú idők óta,mégsem vagy teljes már benne,inkább marcangol belül és sokszor a pokolba kívánod az érzelmeiddel együtt.Most elkezdhetnék okoskodni,hogy mit tegyél,ha épp ilyen helyzetben vagy,ám erre mindenkinek saját maga kell rájönnie,hiszen ez is a saját határunk,és amíg nem érezzük,hogy szinte már pusztít minket,addig ezen a vizen fogunk csónakázni..Viszont a csónak két evezővel halad előre,és ha csak az egyiket lapátoljuk,körbe-körbe fog menni,de haladni semmiképpen sem fog előre.Felismerni ezeket a határokat nagyon fájdalmas tud lenni, ám ha kicsit vissza olvasol,és újra felteszed magadnak a kérdéseket amiket az előbb megtettél,jó érzés e számodra a válasz?..Ha nem,szedd össze magad és tegyél ellene!Zárd ki az életedből.Legalábbis próbáld meg.Minden egyes kis próbálkozásod egy új lépés a "tiszta" útra!Becsüld magad annyira,értékeld az újnál újabb és szebbnél szebb napokat azzal,hogy nem a sárban toporogsz pánikszerűen,hajat tépve,de közben semmit sem téve ellene!Bízz magadban annyira,hogy képes leszel új csodákat temeremteni saját magadnak,legelső lépésként kiugrani a pocsolyából!Csodát mindenki képes teremteni,és itt abszolút nem nagy dolgokról van szó.Én imádok örömet szerezni másoknak,adni,legfőképp figyelmet,gondoskodást és szeretetet.Hiszek benne,hogy minden egyes kéznyújtásom ami szeretettel teli,egyszer engem is átölel majd.. Bár ha jól megfigyelem,és belegondolok,minden nap ott van az a kéz,ami felém nyújtózkodik és kezet akar velem fogni.Hogy meglátom ezt vagy sem,az csak rajtam múlik!Rajtunk!Óvd a lelked,az érzelmeid azzal a bizonyos határvonallal.Húzd meg!Ha nem értékelik azt amit adsz magadból,vissza kell vonulni,mert rossz helyen adsz.Viszont mindig ott van az a hely,ahol igenis becsülik.Szeretik és vigyáznak rá,bármekkora legyen odaadásod.Keresd meg ezt!Az önzetlenség,az őszinte szeretet ma már nagyon ritka,de ha látod és tapasztalod,még ha csak egy kicsit is,ragadd meg az alkalmat hogy bevésd az életedbe,és ezt dédelgesd! Tudod,akárhova nézek,Én látom,és hiszem hogy mindenkiben ott van ez.Hiszek az emberekben,még akkor is,amikor épp a legnagyobb pofont kapom,vagy ostorcsapást.A hitem sosem csillapodik,és tudom hogy ezzel a tulajdonsággal,a szeretettel,aminek NINCS határa, a legnagyobb démonokat is le tudjuk küzdeni!
Mert igen!..Sem a szeretetnek,a szerelemnek,az álmoknak és vágyainknak nincsenek "vonalai"! Hát ezeknek ÉLJ,határok nélkül!
