Engedd el,hogy be tudd fogadni!
Azok az átkozott emlékek.. Igen, néha tiszta szívből tudjuk gyűlölni őket.De miért is?Mert egykor olyan szintű boldogsággal vagy bánattal éltük meg,melyeket álmodni sem mertünk volna.Most pedig tessék,eltűnt.Üres tekintettel lesünk ki fejünkből,bambán.Vissza vágyunk oda,ahol egyszer szétrobbantunk az izgalomtól és a boldogságtól,vagy épp még mindig utáljuk a keserves napokat,órákat amiket átéltünk valami/valaki miatt.Az elengedés hatalmas küzdelem saját magunkkal szemben,és óriási küzdelem megszerezni azt,amitől egyszer bizony búcsúzni is kell.Márha kell.A rossztól,a fájdalomtól úgy vélem mindenképp.Ám jó e az,ha a régmúlt gyönyörűségeivel éljük a napjainkat tovább,ábrándozva?Nem hiszem.Valahol biztos meg van az az aranyközépút... Valahol..
Természetesen magamból indulok ki, mint ember,mint nő, rettentően nagy álmodozó karakter vagyok,aki könnyen beleringatja magát olyan dolgokba,amik valójában nem is léteznek a környezetében.Legalábbis meg sem közelíti azt,ami reálisan történik.Szebbé formálom.Átalakítom.Az Én kis világomba.Bár gondolom vagyunk ezzel így páran.. De akkor is!Imádok álmodozni!Teljes lényemmel bele élem magam,átérzem minden egyes apró másodpercét boldogan,mosolyogva...és akkor hirtelen valaki meglökdös,hogy ideje felébrednem."-Két lábbal a földön,ha lehet,kedves B!-" Néha olyan igazságtalannak érzem.De térjünk a lényegre.Miért álmodozik az ember?Egyértelmű.Mert arra vágyik.Az tenné boldoggá.Épp akkor.Viszont úgy gondolom,hogy ha csak a nehezen (vagy pofon egyszerűen) megvalósíható álmaink tesznek boldoggá,nem leszünk egészek ezzel a pompás érzéssel.Meg kell tanulnunk függetlenül boldogok lenni bármitől is!Még az álmainktól is.Az ember az emlékeiből táplálkozik az élete során,azokból a tapasztalatokból cselekszik,viselkedik.Életem során sok csalódáson vagyok túl,mégsem büntetem (már!) sem magam,sem mást azért,mert az élet sorozatosan pofonokat osztott.Cincálja a lelkem,amikor el kell szakadnom olyan dolgoktól,amik számomra nagyon fontosak,és azokkal vagyok teljes,egész.Elfogadom,hiszen az elengedésem során folyamatosan kapok valami mást helyette,így sosem maradok üres.Mindig rám talál az öröm,a küzdelmeim gyümölcse,amibe jó ízűen beleharaphatok!Vannak azonban olyan dolgok,amik sajnos pótolhatatlanok.Ezt nevezem feláldozásnak.Elengedem, mert...!A miértnek válaszát mindenkinek saját magának kell tudnia hogy az megéri e,vagy sem.Rettentően nehéz a válasz adás,de legfőképp a döntés.Főleg ha céltalanul indulsz el.Célok nélkül sehova se menj,anélkül az élet egyfajta létezés,mint egy lehullot falevél,akit ide-oda fújdogál a szél.Ilyenkor nem Te irányítasz..Csak éld meg az életet olyannak, amilyen! Az élet pedig olyan, amilyenné tapasztalod.Formáld,vedd kezedbe! Sok tapasztalat azt mondja például, hogy ne legyél dühös,szomorú vagy épp csalódott,mert nem ér annyit az egész... Mennyiszer hallottuk már,igaz? Én azt mondom, legyél dühös,szomorú és csalódott is, ha ezt mind tudod használni és nem ezek használnak Téged. Óriási különbség van a használt ember és a felhasználó között. A felhasználó „értelmes” célokra használja az életében megélteket, a „felhasznált” ember pedig ahogy esik, úgy puffan..Egyszóval áldozat.Pedig olyan egyszerű.Úgy gondolom nincs szükséged körülményre,vagy "steril" helyszínre, Neked saját magadra van szükséged, bármilyen körülmények között.Mert tudod hogy MIT akarsz!Tudnod kell! És ez a lényeg!
Sokáig képtelen voltam elengedni a fájó dolgokat az életemben.Mindenhez és mindenkihez úgy álltam,hogy az biztosan fájdalmat okoz majd.Mert eddig is így volt.A fenéket!..Én ostoba!Féltem megnyílni és valódi önmagam adni.Nem tartom kizártnak hogy vesztettem így pár csodás dolgot az életemben,bár ennek is meg van az oka.Tanulnom kellett!Mert rengeteg a tanulni valóm ezzel kapcsolatban még,de érzem,mennyivel könnyebb és másabb tálalni hogy KI is vagyok Én valójában.Nem érdekel sem a közönség,annak a száma,sem a véleménye,hiszen nem megfelelni akarok!Egyedül az számít,hogyan tudok a tükörbe nézni.Sok sok hibám van,amit korrigálnom kell,bár őszintén megvallva nem mindenhez van akaratom.Nem akarok pár dolgon változtatni,hiszen az vagyok Én.Nincs tökéletes ember,aki nem bukik el,aki nem hibázik,aki nem esik mély gödörbe.De mindig hiszek abban,hogy egy napon ott lesz az a mindig ott álló láthatatlan létra,amit meg tudok majd mászni!Ha még mindig fáj valami,ha még mindig dühös vagy,ha még mindig gondolkozol hogy "miért?" , vagy "mi lett volna,ha.." , az elengedés közelébe sem jutottál még!Egy dolog,egy emlék,egy személy akkor válik semlegessé,ha akaratodon kívül hallasz róla,látod,ám semmilyen érzelmi reakciót nem vált ki belőled.Mintha séta közben kikerülnél egy pocsolyát.Nekem sok ilyen van.Végre azt tudom mondani,hogy elengedtem.Hatalmas a megkönnyebbülés.Szabadabbá tesz,szárnyakat ad.Súlyokat cipeltem,feleslegesen.A következmények sorozatosan jöttek,de igazából ma tudom őket helyre rakni,mit kaptam cserébe.Nagyon igaz a mondás,hogy ahol egy ajtó bezárul,egy másik kinyílik.A kulcs pedig mindig ott lapul a zsebünkben.Rengeteg kulcs.. Te döntesz,mikor húzol egy újat!
Tudom mennyire bosszantó hogy ugyanannyit küzdünk a dolgok megszerzéséért,mint az elengedéséért.Lehetőségek mindig vannak,sosincs egyfajta út.Az mindig ketté ágazik..Legalább!Az új sosem rossz.Egyhelyben toporogni,miközben felzabál belül a hiányérzet,az a rossz!Emiatt viszont csakis saját magunk vagyunk a felelősek.Ha folyamatosan a kitaposott ösvényen sétálsz,csak mert az a biztos,a kényelmes,sosem ér új impulzus,vágy,érzés.Szegény maradsz.Ott belül.Nem gyávának születtünk.Az ember egy hajthatatlan vadállat,lángoló szívvel,aki mindent akar egyszerre,akinek soha,semmi sem elég!Ne törődj bele abba,amiben nem vagy teljes!Küzdj!Akkor is,ha az elmúlt időszakod felér egy spanyol szappanoperáéval.Szeresd magad annyira,hogy ami fájdalmat,aggodalmat és bánatot okoz,még ha ragaszkodsz is hozzá valami miatt,engedd el.Hidd el,ha sikerül ezt elérned magadban,olyan dolgok érnek,amikre igazából eddig is vágytál,csak épp rossz ajtón kopogtattál.Ismerd fel a körülötted lévő jóságot,szeretetet,szépet,ami nem elvesz belőled,hanem kiegészít és ad!Minden reménysugár egy apró kis pillangó...és hidd el,ezer ilyen repked a fejed felett!Ők azok,akik sosem halnak ki!Volt ami volt,sose hátra nézz..mert lehet jön majd valami szembe veled,valami nagyon fontos,csodás dolog,és ahelyett hogy kezet fognál vele,vállal neki ütközve tovább haladsz vissza pillogva.Légy nyitott minden újra,és nézz szembe a legnagyobb félelmeddel is akár!Ezután a félelemnek már nincs hatalma feletted.Szabad vagy!