Mr. & Miss
(Felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy cikkemben vulgáris szavakat is használok!)
Ahogy én látom, a nők 80%-a hibáztatja a pasikat, mert nem képesek az udvarlásra, tiszteletre, aprócska kedves flörtökre, mélyebb érzelmek kimutatására, romantikus gesztusokra. Isten ments, hogy magamra haragítsam női társaimat, de kérdem Én. Mi meg tudjuk ezt tenni? Ki tudjuk mondani és mutatni nyíltan, hogy mire vágyunk, mit érzünk? Mert tudjuk mire vágyunk. Amit felsoroltam. Mit teszünk mégis? Mi történt a generációk során, hogy a férfiak cafkásodtak el? Félnek, nem kezdeményeznek, rá bízzák a sorsra, hogy mi lesz. Miért?..
Hatalmas arccal mutatjuk, hogy erősek és legyőzhetetlenek vagyunk, hogy minket semmi sem hat meg és ami már szinte elfogadott, hogy a nő kezdeményezi az egyéjszakás kalandokat, vagy épp csupán a "szexre kellesz" szituációkat. Mégis, ha egyszer megpróbálnánk egy komolyabb kapcsolatba belevágni, elkezdünk macska-egér játékot játszani amit előszeretettel tálalunk, holott saját magunk kínzásának is vélhető be. Ám mégis csináljuk. Élvezzük, közben néha belepusztulunk. Előadjuk, hogy márpedig most leszarom a másikat hátha nagyobb hatást keltünk. Kihívó, unintelligens viselkedéssel rémisztjük el az illetőt, aki talán tényleg akarna minket minden hátsó szándék nélkül. Aki nem csak a bugyinkat akarja látni és amit az takar. Szeretné megismerni, hogy kik vagyunk valójában. Szeretne kezdeményezni, de semmilyen jelet nem mutatunk szánt szándékkal, csak hogy kínozzuk a másik idegrendszerét. Az "elpasisodás" ma már annyira elterjedt, hogy ne is csodálkozzunk azon, hogy a férfi nem tudja megfogalmazni, milyen is egy igazi nő. Sajnálatos. Reményt keltünk, majd elvesszük. Így megy ez egy darabig míg bele nem unnak és tovább állnak. Az egyenjogúság. Igen. Szuper dolog, de valahol ez már annyira átformálódott egy női mivolt elhalványulásában, hogy sok nőnek fogalma sincs arról, mitől lehet Ő egy vérbeli nő. A főzés tudomány abszolút nem került "divatba", sőt, nyíltan és büszkén vállalják tudáshiányukat. A helyesírási alapelvek megszűntek, trágár és lenéző kommunikációval akarnak berobbani közösségekbe, vagy épp csak figyelemfelhívásként szeretnének középpontba kerülni. Egy nő attól nő, hogy gyengéd, lágy, sokat de kedvesen beszél, a hisztéria nem hajlik át brutalitásba, bújós, gondoskodó, okosan használja szavait és gondkolkozik. Aki anya, feleség, szerető és barát egyben. Aki szexis anélkül, hogy levenné egy világ előtt a gönceit. Akinek nem kell a seggét ráznia csak hogy felfigyeljenek rá. Aki tudja magáról hogy vonzó, mégsem tudatja nyíltan ezt a külvilággal. Sejtelmes és mérhetetlenül titokzatos. Nem hiába vagyunk mi a gyengébb nem. (!?) Mára ez megváltozott. A férfiak lettek azok. Eltiporta őket az emancipáció. Vagy épp csak mi,nők? Mindenol anyámasszony katonája, akik képtelenek küzdeni egyedül a világban, akik nem képesek gyengéd spontanitásra és az egzisztencia megteremtésére. Régebben a férfiak elmentek dolgozni reggeltől estig, a nők pedig a háztartást végezték otthon, három gyerekkel a nyakukban. Mégis tiszta volt a lakás, volt főtt étel az asztalon, a gyerekek pedig szépen, tisztelettudóan cseperedtek fel. Ha valaki megszegte a szabályt járt a pofon. A családi összhang mégis békés volt és összetartó. Hűség volt és mély szeretet. Mi van ma? Legtöbb helyen a nő érvényesül, ő keres munkát, trappol mint egy idióta, miközben a pasija otthon veri a farkát és lustán várja hogy mikor tud zabálni valami finomat. Fél, nem lép, kényelmes. Minek lépni, ha a nő, aki majd megmutatja hogy milyen fából faragták, mindent lerak az asztalra!? Még gyereket is szül, csak nem biztos hogy boldog kapcsolatban tudja majd felnevelni gyermekét.Vagy épp semmilyenben, mert egyedül marad. Nem azt mondom, hogy egyedül a nők hibásak ebben, de nagyrészt mi vagyunk azok akik már szinte át vették a diktátor és a gladiátor szerepet, elnyomva ezzel a férfinépet. Már a tudat, hogy szinte divat a gátlástalan össze-vissza hempergés, óriási szomorúságot okoz bennem. Mégis mi támadunk, hogy nekünk mindent meg kell csinálni, teremteni és ezt kihasználják. Muszáj? Semmi sem muszáj. Ha ezt vállalljuk és hozzá szoktatjuk a másikat ahhoz, hogy a segge alá teszünk mindent, miért háborgunk? A mérlegnek egyensúlyban kell lennie és erre nagyon kevesen képesek. Sajnos a nők nagy része sokkal gonoszabb mint bármelyik férfi, hiszen manipulálunk és minden áron be akarjuk bizonyítani, hogy semmi szükségünk segítségre. Emellett mi vagyunk azok, akik a szexuális kérdésben is döntünk. A mondat végére mindig a nő rak pontot. Igen vagy nem. Lesz szex, vagy nem. Átgázolunk lelkeken, akár barátokon is. Szuper dolog ha egy nő a hegy hátán is megél egyedül, ám mindenképp meg kellene találni az aranyközéputat! Itt némely mondatom férfiakra is vonatkozik. Bocsánat.
Pár szó a pasikról. Nem tudom mikor láttam utoljára valódi férfiasságot, amiben megnyilvánul ez a szerep. Makacsok, önfejűek és fogalmuk sincs arról hogyan kell hódítani, hogyan kell elvarázsolni egy nőt. Tisztelet a kivételnek és itt a csajokra is gondolok a fentiekben. Féltek, nem mertek megnyílni, mert az nem menő. Szívassuk a nőket, mert ezt érdemlik. Mindegyik egy pénzéhes hiéna, akik alig várják, hogy kisemmizzennek. Átvernek, így hát ti is részt vesztek ebben a játékban és fegyverként használjátok a bunkóságot. Folyamatosan kipécéztek egy újabb trófeát amit feltétlenül meg kell kapni, hogy tovább startolhassatok a következő célpontra. Ha megvolt álljunk odébb, mert ebből úgy sem lesz komoly dolog, hiszen csúnyán átver Ő is. Ez a hozzáállás ma már annyira egyértelmű lett, hogy elnyomjuk magunkban azt, amit valóban szeretnénk! Szeretni és szeretve lenni.
Attól függetlenül hogy számtalan csalódás ért már, ha belegondolsz, de mélyen és igazán, még mindig hiszel benne hogy ez igenis változni fog egyszer. Mert mindig abban hiszünk amit a legjobban szeretnénk. Vállalni kell minden egyes hibát amit vétettünk életünk során, de ideje megbocsátani magadnak és másoknak is. Amíg visszafelé tekingetsz, sosem fogsz tudni hinni abban, hogy jön majd valaki, aki olyannak szeret amilyen vagy. Az összes hibáddal, hülyeségeddel és őrültségeddel együtt.A hit pedig a legerősebb dolog a világon, ami benned született. Hinni abban, hogy vannak nők, akik nem azt nézik hogy honnan jössz, hanem hogy hová tartasz. Hinni benne, hogy vannak férfiak, akik vállalják az érzelmüket minden szégyenérzet és félelem nélkül. Hinni abban, hogy a nő igenis nő, aki felnéz rád, becsül, gondoskodik és szeret. Hinni abban, hogy van még olyan pasi, aki küzdene értünk, meghódít, felvállal és akár egy életen át mellettünk marad. Nagyon ritka amikor rátalálunk erre a személyre. Ezért gyönyörű ez. Mert a ritka dolgok a legszebbek a világon. Hiszem, hogy mind megtaláljuk. Hiszem, hogy vannak olyan emberek, nők és férfiak, akik nem mindenkit akarnak. Csak egy valakit. Aki a minden.