Jön egy nap, amikor hirtelen minden megváltozik. Benned. Körülötted. Tegnap még teljesen más volt minden, ma pedig mintha egy ismeretlen világban ébrednél.
Azért változott meg minden, mert ezt akartam. Egy ideje már biztos. De azt hiszem, végre bevonzottam. Már nem akarok sem megfelelni, sem birtokolni. Egyedül magamra összpontosítok úgy, hogy másnak az ne fájjon. Tehát semmiképp sem önző módon. De úgy érzem eljött az Én időm. Felépítem saját, csodálatos világomat magamban. Már nem félek, ha fájdalom ér. Vagy csalódás. Minden egyes percem okkal történik az életemben, amit magammal kell cipelnem tovább. Ám van más megoldás is. Elengedni minden olyan negatív dolgot, ami nem épít. Nem kell olyan dolgokat tovább vinnem, ami felesleges. Ami nehéz. Ami csak azért van a hátamon, hogy lassabban haladjak. Eldobom! Boldog vagyok, mert nem terhelnek. Boldog vagyok, mert szeretem magam! Céljaim vannak, amiket el fogok érni. Mert képes vagyok ezekre!
Sokáig görcsöltem azon, hogy miért nem talál rám a szerelem és miért kapok sorozatos pofonokat. Miért nincs társam, akivel könnyebben tudnék előre haladni? Rájöttem. Mert nem voltam felkészülve rá. Nem tiszteltem magam eléggé ahhoz, hogy saját érdekeim és örömeimet is nézzem. Mindig arra koncentráltam, hogy másoknak mi a jó. Hogyan viselkedjek... Mit csináljak? Mint egy cseléd, sürögtem-forogtam, hogy mindenkinek jó legyen. De ki nézte azt, hogy nekem mi a jó? Mégcsak figyelni sem tudtam erre, hiszen nem ezzel voltam elfoglalva. Eddig. Nem félek sem az egyedülléttől, sem az újtól, vagy az ismeretlentől. Örülök, hogy ma így ébredtem. Mert ez a nap más, mint a többi. Hihetetlen. Sosem éreztem magam ilyen erősnek. Hogy mi okozta ezt, nem tudom. Talán a fájdalom, vagy csak egyszerűen elegem lett. Nem számít. Az érdekel, hogy mi jön ezután. Egy fantasztikus ember vagyok hatalmas szívvel, kirobbanó energiával. Ezekkel fogom magam táplálni. Egy nap pedig megosztom ezt valakivel. Ha utolér... Mert megállíthatatlan lettem. Az én csodálatos világomban...
